A szülés körüli időszak lelki állapotai 1. rész
Minden kismama sírós szülés után
Először is pár szó a Baby Bluesról, vagy szülés utáni lehangoltságról ami társadalmunkban általános jelenség. Mivel az anyák 50-80%-a beszámol róla, hogy átélt szélsőséges érzelmeket, azt is mondhatjuk, hogy normális. Jellemzői a hangulati változások, szomorúság, sírás, esetleg alvászavar. Ugyanakkor egyáltalán nem „normális” a szónak abban az értelmében, hogy társadalomspecifikus, hiszen azokban a közösségekben, ahol az anyát erős társas támasz veszi körül, ahol rituálék és szokások könnyítik meg ennek az időszaknak a változásait, ott nem ismerik ezt a fogalmat.
A gyermekágyi, vagy szülés utáni depresszió ritkább jelenség, gyakorisága 10-20% között van. A Baby Blues-zal ellentétben, amely kifejezetten a szülés utáni néhány hét jelensége, ez az állapot a szülés után 1-2 hónappal bontakozik ki, majd 6-8 hónap alatt cseng le. Előfordulhat, hogy az ilyen édesanyának kényszeres cselekvései vannak, szorong, vagy pánikbetegségben szenved. Ebben az esetben szükség lehet pszichoterápia is.
Olykor, tévesen, szülés utáni depressziónak diagnosztizálják a poszttraumás stressz szindrómát (PTSD) is. A vajúdás közben, szüléskor, vagy azt követően átélt trauma emlékbetörések, alvászavar, bizonyos helyzetektől való indokolatlan félelem (és az ezt kísérő légszomj, pánik) formájában figyelmeztethet arra, hogy segítségre van szükség. A PTSD a szervezetnek egy nem hétköznapi eseményre adott normális válasza. Eredményesen kezelhető csoportokban, segítő beszélgetéssel, szakember bevonásával.
Ebben a cikkben nem térek ki a pszichoszomatikára: a lelki események testi tüneteket képző hatására. Csak röviden szeretnék utalni rá, hogy ahogyan fejfájást kaphatunk valami lelki esemény okán, a fájdalmak, és betegségek az egész testen kiterjedően jelentkezhetnek lelki eredetűen.
A postpartum pszichózis néven emlegetett pszichiátriai kórkép a statisztikák szerint a nők egy-két ezrelékét érinti mindössze. A pszichózisban szenvedő beteg elveszíti kapcsolatát a realitással, elméjében összekeveredik a van, a volt és a nincs, az irrealitást pedig valóságnak éli meg. Sokan kifejezetten kerülik a posztpartum pszichózis megfogalmazást és csak egyszerűen pszichózisról beszélnek, mert a szülés után pszichózisban szenvedő betegek már korábban is mutattak ilyen kórképet, illetve kerültek pszichotikus állapotba. Az elnevezés pedig így azt sugallja, mintha a szülés valamilyen „mellékhatásáról” volna szó.
Kezelése különös körültekintést kíván, hiszen szorosan érinti a csecsemőt is. Fontos cél, hogy amennyire csak lehetséges az anyát csecsemőjével együtt ápolják. Elválasztásuk ugyanis további kockázatot jelentene mindkettejük egészségére vonatkozóan. Gyakran a gyógyszeres kezelés lehetséges a szoptatás felfüggesztése nélkül is.
A 2. részben a lehetséges kiutakról, segítségről olvashatsz.