Élénken emlékszem arra a pillanatra, amikor 2006 novemberében először ültem csoportvezetőként egy szoptatástámogató alkalmon. A szívem a torkomban dobogott az izgalomtól, a lelkesedésem óriási volt. Megannyi hasznos információ keringett a fejemben és azt is tudtam, hogy mi az, amit először el akarok mondani. Abban viszont tapasztalatlan voltam, hogy ezeket az információkat hogyan adjam át, és mi is az, amire az édesanyáknak valóban szüksége van. Egyetlen várandós édesanya jött el ekkor, aztán jött a következő alkalomra is. Miután megszületett a kisbabája, még néhányszor ellátogatott a csoportba. Sok év után, amikor újra találkoztunk, azt mondta, örül, hogy segítséget kapott és addig tudott szoptatni, amíg szeretett volna.

Kicsit szégyenlősen gondolok vissza most erre a történetre, az esetlenségemre. Ugyankkor ma már tudom, hogy a segítő szándéka, motiváltsága, hite a pozitív változásban, gyakran többet nyom a latban, mint a segítség szakszerűsége. Hiszen a megoldás az anya kezében van, ha ő hisz magában, akkor sikerülni fog.

Nagy utat jártam be azóta, 20 év tanácsadói munka van a hátam mögött. Sok mindent ezalatt a saját tapasztalataimból tanultam meg, amikor utólag végiggondoltam egy-egy helyzetet, esetet.  Sokat köszönhetek azoknak a képzéseknek is, amelyeket elvégeztem az évek során. Meghatározó számomra a La Leche Liga tanácsadóként szerzett kommunikációs tudás és segítői attitűd.

Ma már nem okoz nehézséget, hogy egy klienssel való munkában megosszam a figyelmemet és egyszerre figyeljek magamra és őrá. Tudok egyszerre koncentrálni arra, hogy mit üzen a másik a szavaival, gesztusaival és arra, hogy ez rám hogyan hat, hogyan alakítsam a segítő kapcsolatunkat ennek megfelelően.

Az anyákkal, családokkal való munka mellett mindig fontos volt számomra, hogy tegyek a közösségi és a társadalmi hatásért is. Több civil szervezetben dolgoztam, aktivistaként tevékenykedtem mozgalmakban. Most pedig azért dolgozom, hogy a segítő szakembereknek teret és eszközöket adjak a fejlődésre és a megújulásra, ezáltal elégedettebbek, sikeresebbek lehessenek. A kommunikációs készségek fejlesztésén, az attitűd formálásában, a szakmai önreflexió támogatásában és dramatikus technikával az együttműködések, közösségek fejlődésében munkálkodva inkább érzem magam mentornak, mint tanácsadónak. Hiszem, hogy az egymás szempontjának megértése, történeteink megismerése, a kapcsolódások megerősítése változást hozhat egyéni, de társadalmi szinten is.

A fotó az egyik „Megtartó közeg” workshopunkon készült, ahol szülés körüli szakemberekkel dolgozunk együtt.