Beszéljünk az anyaság valódi arcáról!
Az anyaság mítoszai és a valós érzelmek - amikor kell a támogatás
Az anyaságot gyakran egyoldalúan, idealizált képként mutatja be a társadalom. A várandósságot és a szülést sokszor kizárólag örömteli, felemelő eseményként ábrázoljuk, miközben a valóság ennél sokkal összetettebb.
Már a babavárás idején is megjelenhetnek az ambivalens érzések: a kétely, a szorongás, a félelem az ismeretlentől, a megfelelési kényszer és a bizonytalanság. Ezek teljesen természetes reakciók egy olyan élethelyzetben, amely pszichológiai értelemben normatív krízisnek számít. A normatív krízis azt jelenti, hogy ez az időszak az életünk természetes velejárója, a fejlődésünkkel járnak ezek az élethelyzetek. (hasonlóan a kamaszkorhoz, vagy az életközéphez) Ám egyáltalán nem mindegy, hogyan éljük meg, valóban tudunk-e fejlődni általa.
A szülésélmény-feldolgozás ezért nem luxus, hanem alapvető lelki szükséglet. Olyan közösségekben, ahol a nők élvezik a közösség támogatását, sokszor természetes módon megvalósul. Ugyanakkor ma a sajnos kevés a rítus, amely a szüléshez kapcsolódna és gyakran nincs arra lehetőségünk, hogy akár százszor elmeséljük újra meg újra a szeretteinknek, környezetünknek az élményeinket – az ítéletük, tanácsaik nélkül.
Amikor a szülés nem úgy alakul, ahogy elképzeltük
A szülés sok esetben eltér attól, amit a kismamák előzetesen elképzelnek. A váratlan helyzetek, az orvosi beavatkozások, a kontrollvesztettség érzése vagy az ellátás során átélt negatív tapasztalatok mély nyomot hagyhatnak. Nem ritka, hogy a szülés után poszttraumás stressz tünetei jelennek meg, melyek hosszú időn keresztül befolyásolják az anya közérzetét és önbizalmát.
Ehhez társulhat a hormonális változás miatti hangulatingadozás, az alváshiány, valamint az a teher, hogy hirtelen egy 24 órás felelősséggel kell megbirkózni, amit az újszülött gondozása jelent. Ha mindehhez nem társul megfelelő támogatás, az érzelmi nehézségek könnyen elmélyülhetnek.
Elvárások, ellentmondások és megfelelési kényszer
A „jó anya” képe ma rengeteg, egymásnak gyakran ellentmondó elvárásból áll össze. Egyszerre kell ösztönösnek és tudatosnak, karrierorientáltnak és a családban állandóan jelenlévőnek, következetesnek és maximálisan rugalmasnak lenni.
A közösségi médiában sokszor nem a támogató légkör, hanem a versengés és ítélkezés alakul ki, ami tovább növeli az anyák belső bizonytalanságát. A nők gyakran saját személyes kudarcukként élik meg az anyasághoz kapcsolódó nehéz érzéseiket, miközben ezek társadalmilag is erősen meghatározottak.
A modern társadalomban az anyagi függetlenség és a karrier kiemelt értékké vált, miközben a hagyományos női szerepelvárások továbbra is jelen vannak. A nőknek szerepeik között őrlődve egyszerre kell helytállniuk anyaként, párként, dolgozóként és háztartásvezetőként.
Ez a többes elvárás gyakran belső konfliktushoz, bűntudathoz és kimerüléshez vezet. Bár a családi munkamegosztás sok esetben fejlődik, a terhek nagy része továbbra is az anyák vállát nyomja
A valódi, megtartó közösségek hiánya miatt sok anya egyedül marad a kérdéseivel, a félelmeivel és csalódásaival.
A mítoszok lebontása közös társadalmi felelősségünk
Az anyaság köré épült mítoszokat nem egyéni szinten, hanem közösségként lehet lebontani. Fontos, hogy láthatóvá váljanak a különböző anyai utak, döntések és érzések – anélkül, hogy rangsorolnánk vagy minősítenénk őket. Amikor a saját szülésünket feldolgozva később fiatalabb még nem szült nőtársainkhoz fordulunk, sokat tehetünk értük azzal, ha őszintén, de nem riasztóan, bátorítóan, de a realitást nem elkendőzve beszélünk a tapasztalatainkról.
Milyen az a támogatás, ami segít?
A valódi támogatás abban segít, hogy az anyák ne egyedül cipeljék a terheiket, hanem kapcsolódni tudjanak egymáshoz és önmagukhoz is.
Támogatás a feladatok átvállása, a fizikai segítségnyújtás azon a módon, ahogyan azt az anya szeretné. Megtartva a határait és elfogadva az ő prioritásait.
Ugyanakkor a szülés nemcsak fizikai, hanem mély lelki esemény is. Ha a történések, az érzések és a traumák nem kapnak teret, hosszú távon hatással lehetnek:
az anya önértékelésére,
a párkapcsolatra,
a babához való kötődésre,
valamint a későbbi gyermekvállalási döntésekre.